Nem tudtam mire számítsak, csak annyit tudtam, hogy víz és Hajni.
Tény, hogy utána nézhettem volna, hogy mégis mire számítsak, de nem akartam, legyen meglepetés gondoltam, és az lett! Kedvenc Barátnémmal felkerekedtünk, irány a Gödi termál strand. Igaz már nincs nyár, de a nap délben kellemesen meleg volt, vizesen sem fáztunk, pláne nem a meleg vízben.
A hely ismerős volt már vagy 10 éve oda járok strandolni, és télen melegedni. A Barátném első alkalommal volt ott. Átöltözés, és már csobbantak is be a meleg vízbe, mivel gálánsan átengedtem az első helyet neki. Persze ebben benne volt az is, hogy addig a nagymedencében úszom egyet. Félidőben érhettem vissza, a közelbe úsztam, és csak figyeltem.
Érdekes volt, ahogy mint egy baba feküdt Hajni karjaiban a Barátném. Látszott rajta a teljes ellazultság, csukott szeme mellet néha egy mosoly jelent meg az arcán. Lebegett. Hajni mozgott a vízben, néha beljebb ment néha kijjebb vitte, mozgatta, forgatta, kintről szemlélve érdekes volt a mozgás, és a víz komplexe. Szinte csak a feje volt a víz felett, Hajni vállán pihent, néha egy fordulatnál a válla vagy karja kibukkant a meleg vízből, de csak pár pillanatra.
Lassan befejezte, és a térdnél lévő pántok lekerültek, finoman letámasztotta a medence szélére, és csak lassan engedte el, fokozatosan adott teret és helyet arra, hogy az élmény befejeződjön. A Barátném arcán nyugalom és pihentség volt. Kis idő múlva felnézett, és az arcán nagy mosoly jelent meg… nevetett. Egyértelműen látszott rajta, hogy az élmény nagyon pozitív volt. Hajni mondta, ha szeretne, nyugodtan pihenjen még.
Víz. Szeretem. Imádom az érintését, a simogatását, a bensőséges nyugalmat, ha elmerülsz benne, vagy ha lebegsz a felszínén. A következő én voltam, felkerültek a pántok, ami a lábamat hivatott a víz felett tartani. Hajni megtartott, csak a kezével tartott.
Tudtam, hogy nem fogja hagyni, hogy elmerüljek. Az első hullámok furák voltak, de pár perc alatt bele tudtam merülni az érzésbe. A kezei a testem több pontján is megérintettek, hol gyengédebben, hol erősebben.
Hullámokként mozogtak a testem tagjai, és hullámok öleltek körül. Az agyamat kikapcsoltam, az időérzékem oda lett. De ez így volt jó, mert erre szükségem volt, akkor és ott.
Nem mondom, hogy egyszerű volt, de sikerült. Egy mozdulatsor, és az oldalamon „feküdtem”, a fejem Hajni vállán, és szinte magzati pózban lebegtem. Mintha újra egy pici baba lettem volna. Érzések kavarogtam bennem, melegség, hála, szeretet. Több esetben elmosolyodtam, néha felkavarodtam. Nem emlékszem minden mozdulatra, de úgy hiszem nem is kell. Ez nem egy technikai leírás. Egy ÉLMÉNY!
Igen, így nagy betűkkel kell írnom, mert az volt. Az az egy óra nekem kb. 20 percnek tűnt. Egyszer csak lekerültek a pántok, tudtam, hogy hamarosan vége lesz. Finoman a medence széléhez kormányzott és nekidöntött, a kezével még itt-ott megérintett a fejemen, a nyakamon.
Simogatás és masszírozás keveréke volt. Halkan mondta, hogy ne nyissam még ki a szemem, élvezzem ki az érzést még egy kicsit. Picit így maradtam, majd elrúgtam magam, és felfeküdtem a vízre. Egyszerre voltam teli energiával, és egyben el is gyengültem. Ha a víz nem tartott volna meg … De megtartott. Még egy 20 percet maradtunk a vízben, beszélgettünk. Majd menni kellet.
Kint le kellet ülnöm, mert annyira nem maradt erő bennem, mintha kocsonya lettem volna, maradtam volna még. Bennem a vízben lévő érzések keveredtek. Órákkal utána is, ha rágondoltam, elöntött a melegség. A hazafele úton is megmaradt ez a gyengeség, mikor hazaértem végre lefeküdtem, mert egyszerűen kellet. Csak feküdtem és hagytam, hogy a bennem lévő érzések kavarogjanak, és talán sikerült is kimosnia belőlem párat. Végre.
– Vilma –